A zöldfalakról

A zöldfal egy vertikális kert, amit sűrű növénytakaró borít, sokféle megjelenési és kiültetési formája létezik, de mindegyik közös jellemzője, hogy függőleges növényfalat alkot. Egy vertikális kert lehet nyírt, futtatott vagy épített zöldfal és megjelenhet falakon, épületek homlokzatán, térelválasztó növényfalként, szoborként és nem utolsó sorban, reprezentatív belső terek díszeként.

A növényfalak a városok kártékony hatásait segítenek kompenzálni, ilyen a levegő- és porszennyezés, hiszen a növények folyamatosan széndioxidból oxigént termelnek, így tisztítják a levegőt. A zöldfal a fenntartható fejlődés, környezettudatos gondolkodás és a reprezentatív figyelemfelkeltés eszköze, önmagában hirdeti a természet csodáját. A növények eddig nem hasznosított felületeken jelennek meg, ez hatással van az építészetre, a designra és új kapukat nyit a tervezők előtt.

Típusai

A zöldfalak növénnyel benőtt függőleges felületek, amelyeket két főcsoportra oszthatunk: természetes zöldfalakra és épített zöldfalakra.

Természetes zöldfalak

A természetes zöldfalak jellemzője, hogy a növények gyökérzete közvetlen kapcsolatban van a termőtalajjal, növekedésük vertikális jellegű. Két megjelenési formájuk van, a sövényfalak és a futtatott zöldfalak.

Épített zöldfalak

Az épített zöldfalak jellemzője, hogy a növények gyökérzete nincs közvetlen kapcsolatban a termőtalajjal, és növekedésük horizontális jellegű. Kültérre és beltérre egyaránt alkalmazhatók. Önálló felépítménnyel rendelkeznek kül-, és beltéren egyaránt megvalósíthatók.
Általában teljesen automatizáltak, vagyis csepegtető- és tápanyagadagoló-, vízelvezető rendszer biztosítja a növények folyamatos víz- és tápanyag utánpótlását. A zöldfalak közül az épített zöldfal a legreprezentatívabb, mert összefüggő sűrű és változatos élő szőnyeget alkot és magas esztétikai értékekkel bír.

Felhasználási javaslat

A zöldfal képes arra, hogy becsempéssze a természetet a terekbe és azokat elegánssá, egyedivé varázsolja. Jótékony hatással vannak környezetükre, kül-, és beltéren egyaránt alkalmazhatóak.

A vertikális kertek megoldást nyújthatnak a csökkenő zöldfelületek kérdésére is, igen látványos módon. Legelőnyösebb tulajdonságuk, hogy bárhol megvalósíthatóak, városi környezetben, például épülethomlokzatokon, tűzfalakon, térelválasztó falakon és kerti környezetben egyaránt. Ezen felül belső enteriőrök dísze is lehet, megjelenhet reprezentatív helységekben, bankok, irodák, hotelek, múzeumok, közösségi helyek fogadóterében, belső és külső terekben vagy kávéházakban, szalonokban, boltokban, vendéglátóipari helységekben és magánlakásokban.

A zöldfalak hatásai

A fenntartható fejlődés a XXI. század egyik legmeghatározóbb eszméje, amelyben jelentős szerep jut a zöldfelületek növelésének. A zöldfal, a fenntartható fejlődés ideáját tökéletesen példázza, hiszen képes megoldást nyújtani a csökkenő zöldfelületek kérdésére is. Olyan élő alkotás, amely folyamatosan változik, az idő múlásával. A növényzet átalakul és fejlődik, ezáltal a háromdimenziós felület magában hordozza a negyedik dimenziót, az időt is. Ettől válik különleges képzőművészeti alkotássá, ami mind a szemlélőt mind a tervezőt egyaránt inspirálja. Magától értetődő esztétikai értékük mellett számos pozitív hatásuk van:

  • A széndioxidot oxigénné alakítják, tisztítják a levegőt
  • A városi por egy részét képesek felvenni kül- és beltéren egyaránt
  • Hozzájárul az épület energiahatékonyságához, hőszigetel, nyáron árnyékol, télen benntartja a meleget
  • Kültéren csökkenti a zajszennyezést, beltéren hangszigetel
  • Az autópályák, ipari területek széndioxid kibocsátását ellensúlyozzák, takarnak, elősegíthetik az építmény tájbaillesztését
  • Pozitív ökológiai és rekreációs hatásuk bizonyított, jótékonyan hatnak a koncentrációra és a közérzetre

Beltéri zöldfalak

A beltéri zöldfal csodálatos megjelenési formája a természetnek a belső terekben, azokat elegánssá, különlegessé varázsolja, olyan mikroklímát kialakítva, amely a teljes belső enteriőrre hatással van. A beltéri zöldfalak hazánkban kizárólag építettek lehetnek, így szerkezeti felépítményt igényelnek, amely tartja a közeget, öntöző rendszert és a növényeket.

A beltéri zöldfalak mélysége 20cm. A növényzetet, az ültetőközeget, a víz- és tápanyag-utánpótlást, illetve a vízelvezetést a beltéri viszonyokhoz kell igazítani. A közeg, azaz termőréteg kiválasztását a szerkezeti felépítmény és a helyi feltételek határozzák meg. A termőrétegnek jó víztartó és vízáteresztő tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy a megfelelő vízmennyiséget fel tudja venni a növényzet, de a többletvíz gyorsan távozzon a rendszerből. Beltéri zöldfalak esetén vízkultúrás azaz hidropóniás rendszert alkalmazunk, amelybe a növényeket föld nélküli közegbe ültetjük. A zöldfal közege mindig nedves, a növények csak az automatika által bevezetett vizet és tápanyagokat hasznosítják.

A teljesen automata kialakításhoz szükség van a zöldfal közelében kiépített viz-, csatorna kiállásra és áramforrásra.Léteznek vízvisszaforgatós és kézi öntözésű zöldfalak is, ezek általában kisebb méretű vertikális kertek, képek vagy ötletes, alternatív növényinstallációk. Ezek a zöldfalak rendszeres locsolást vagy manuális vízutánpótlást igényelnek.

A zöldfal növényeit közel azonos fény-, tápanyag- és vízigényű szobanövények alkotják. A növénykiültetés nagyon változatos, kialakíthatók párnás hatású zöldfalak, de választhatunk nagyobb növényeket is és a kettő variációiból és átmeneteiből a különböző habitusú, levelű növények segítségével különleges hatású növényfalakat hozhatunk létre. A zöldfal képes arra, hogy egy belső tér meghatározó élő jelensége legyen, ezzel növelve a hely különlegességét és meghittségét.

A rendszerünk öntartó vagy a falra rögzített, merevített raszteres felépítmény, amelynek vízzáró hátlemeze szigeteli a zöldfalat. A rendszerünkben speciális ültető közeget helyezünk el, amely jó víztartó, de gyors vízáteresztő képességekkel rendelkezik és a legelőnyösebb a növények számára.

Az automata öntöző-, és tápanyagutánpótló rendszer a megfelelő körülményeket biztosítja a növények számára. A csurgalékvizet acélvályúba gyűjtjük, és a csatornába vezetjük, így a víz mindig a rendszerben marad. Beltéren általában hidropóniás, azaz vízkultúrás rendszert alkalmazunk, ez azt jelenti, hogy nem kerül semmilyen föld jellegű közeg a rendszerbe, ezt speciális textilek és anyagok helyettesítik. A speciális közeg folyamatos nedvesen tartásával biztosítjuk a növények életben maradását és a vízbe kevert tápanyaggal segítjük fejlődésüket.

A zöldfalat szálcsiszolt rozsdamentes acél kulisszalemez keretezi. Alul takarja a vízgyűjtő vályút és estenként a zöldfal automatikáját. A növényfalat szemből minimum, 1cm-es kerettel vesszük körbe és oldalról 20cm vastagban takarjuk a zöldfal hátsó szerkezetét. A keret méretei természetesen igény szerint alakíthatók!

A növényeket a fal fekvése, környezete és a megrendelők igényei alapján válogatjuk, és készítjük el róluk a látvány tervet. A beltéri növényfalak rendszeres fenntartást igényelnek, ez elengedhetetlen a növényfal életben maradásához és fejlődéséhez. A fenntartás során, megtisztítjuk a zöldfalat az elszáradt levelektől virágoktól, metsszük, pótoljuk és karbantartjuk a növényeket, és ellenőrizzük, finomhangoljuk az öntöző és a tápanyag utánapótló rendszert.

Cégünk 5 éve elsőkként és azóta is piacvezetőként kezdett hazánkban zöldfalakat tervezni, építeni és fenntartani. Az épített zöldfalaink saját technológiánkkal, rendszereinkkel készültek, hazai és hazánkban könnyen elérhető alapanyagokból. Az építés mellett folyamatos kísérleteket folytatunk új megoldásokkal és új növény fajtákkal, hogy a megrendelőinknek mindig a legjobb és a körülményekhez legjobban illeszkedő rendszert tudjuk kiépíteni.

A XX. század újító szellemisége a tájépítészetre és a növényhasználatra is hatással volt. A kertek kialakításánál új anyagokat, felületeket használtak, és a növénynemesítések által különböző hatású kerteket hoztak létre. Ez az újító szellemiség alkotta meg a XXI. századra a zöldfalakat, zöldhomlokzatokat.

Legfontosabb alakja a francia származású Patrick Blanc botanikus, aki a trópusi erdők növényeit tanulmányozta. A fák törzsén élő növények ihlették meg a vertikálisan ültetett zöldfalat. Első zöldfalát 1988-ban építette (Museum of Science and Industry) Párizsban, majd ezt számos zödlfal követte szerte a világban: szállodákban, múzeumokban, bankokban, boltokban, kávézókban, éttermekben, bevásárlóközpontokban és magánszemélyek részére.

Az élőfalak nem csak dekoratívak és látványosak, ezen kívül számos jó tulajdonságuk is van: levegőtisztító, klímajavító, szigetelő, hangszigetelő, takaró hatásuk bizonyított és ezért a szerepük nő a városokban. A zöldfelület növelés egyik alternatív megoldása lehet. A zöldfal igazi különlegesség és képes arra, hogy a természetet becsempéssze a mindennapokba.

Kültéri zöldfalak

Az egyre inkább beépített városi környezetben folyamatosan csökkenek a zöldfelületek. A kültéri zöldfal előnye, hogy bármilyen városi függőleges felületen kialakítható. A szabadba építhető zöldfalaknak két fő típusa a természetes és az épített zöldfal. A természetes zöldfalak lehetnek nyírott, vázrendszerre, függőleges alépítményre futtatott növények.

Az épített kültéri zöldfalak termő rétegét speciális ültetőközeg alkotja, ezt az ültető kazettákba telepítjük és ide kerül az öntözőrendszer és a növények is . Ezek a növény falak tartalmazhatnak automata öntöző-, és tápanyagutánpótló rendszert, így teljesen automatizáltak amivel állandóan biztosítjuk a növények igényeit. A kültéri zöldfalak lehetnek még félautomaták, ahol a növényfal öntözőrendszere, manuálisan a vízhálózathoz köthető. Egy kültéri növényfal oldalvastagsága 20-30cm. Kialakítható, egy vagy mindkét oldalán növénnyel beültetett növényfal, ez esetben a közeg vastagsága elérheti az 50cm-t.

Meghatározó különbség a természetes zöldfalakkal szemben, hogy az épített növényfalak tartószerkezetet igényelnek és viselik a termőközeg és a növények súlyát. Növényalkalmazásuk sokkal változatosabb, mint a természetes zöldfalaké, itt majdnem minden örökzöld és lombhullató cserjét, talajtakarót, évelőt alkalmazhatunk, amelyek tagtűrésűek, fény-, víz-, és talajigényük megfelel a növényfal tájolásának és alkalmazkodva a helyi adottságokhoz.

Kültéri zöldfalaink kazettás rendszerűek. Több éves kísérleteink alapján, hazánk időjárási körülményeire tekintettel készültek, a beültetett növények, a közeg és automatika tökéletesen helytáll a nyári melegben és a téli hidegben is.

A szerkezeti felépítmény raszteres kialakítású zártszelvény váz, tartó konzolokkal. Ezekhez rögzítjük a kazettákat. A zöldfal elemek mélysége 30cm. Amennyiben kétoldalas növényfalról van szó, akkor a zöldfal teljes vastagsága 50 cm. A zöldfal széleit, rozsdamentes acéllemezekkel szegélyezzük.

A kazettákba speciális termőközeget helyezünk el, amely jó víztartó és egyben jó vízáteresztő képességekkel rendelkezik. A rendszerünk automata öntöző-, és tápanyagutánpótló rendszert tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a megfelelő víz-, és tápanyagmennyiséget juttassunk ki a növények számára az időjáráshoz alkalmazkodva. A rendszerből távozó csurgalékvizet szikkasztóba vagy a csatornába vezetjük, a zöldfal alján lévő vízgyűjtő vályú segítségével.

Növénykiültetéseinket a hazai klímára specializáljuk a megrendelők igényei szerint, így megjelennek benne a lombhullató és örökzöld cserjék és évelők, illetve az egynyári növények is. A növényfal télen-nyáron látványos képet mutat és megfelelő karbantartás mellett hosszú életű, levegő tisztító és szigetelő hatása mellett szemet gyönyörködtető új építészeti elem.

A zöldfalak a terekkel, a térképzéssel együtt születtek. Kialakulásuk már az ókori kultúrákra visszavezethető. Térhatároló felületként használták a hellén kultúra labirintusaiban, majd a középkorban a különböző magasságúra nyírt sövények és reprezentatív lécrácsra futtatott rózsák formájában.

A reneszánsztól a zöldfalak nagyobb hangsúlyt kaptak a kertekben, megjelentek a növénnyel befuttatott különböző kerti építmények a kert hangsúlyosabb pontjain. Emellett jellemzők a boszkék (erdő, erdőcske), magas fákkal, sűrű bokrokkal beültetett kertrészletek, amiket nyírt sövény vett körül, így növényfallal zárt intim terek jöttek létre. Már akkoriban sem szerették a csupasz falakat és igyekeztek eltakarni őket sövénnyel, vagy futónövényekkel.

Amíg a reneszánsz azonos kerti egységeket használt, a barokk túlzott és kiemelt. Ekkoriban a növényfalak magassága, felülete és határoló szerepe is megnőtt, a főbb sétányokat 20 m magas nyírott gyertyánsövények szegélyezték és egyre bonyolultabb kerti építményeket futtattak be. Megjelenek a változatos alakúra nyírt növényszobrok, ahol a növényeket mesterségesen különböző alakzatokba kényszerítették, ami ezelőtt Európában nem volt jellemző.

A tájképi kertekben elfordultak a túlzott szabályosságtól és egyre inkább a természetközeli kertek lettek a mértékadók, így a növények burjánzása a kertekben alapkövetelmény lett és a futtatásokat részesítették inkább előnyben a geometrikusra nyírt formák helyett.